Saint-Exupéry művének címszereplője sajátos – gyermekinek, naivnak tűnő, mégis fontos felismerésekhez vezető – látásmóddal szemléli a világot. És igencsak elgondolkodtató, ahogy szembesíti a „felnőtteket” vizsgálódásainak eredményeivel. Nem véletlen, hogy ezt a filozofikus mesét immár közel 500 nyelvre fordították le. 

"Ha azt mondjuk a felnőtteknek: „Láttam egy szép, piros téglás házat, muskátlival az ablakaiban és galambokkal a tetőn...”, ők nem tudják elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.” Akkor majd felkiáltanak: „Hú, de szép!”

"Ismerek egy bolygót, amin egy vörös képű uraság lakik. Az soha egyetlen virágot nem szagolt még meg. Soha egyetlen csillagot nem nézett meg. Soha nem szeretett senkit. Soha nem csinált semmi mást, csak folyton számolt. És hozzád hasonlóan egész nap azt hajtogatta: „Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!”, és ennek tudatában gőgösen pöffeszkedett naphosszat. Csakhogy ez az uraság nem is ember, csak egy gomba!"

"Amikor éjjelente felnézel majd az égre, tudva, hogy én ott lakom és ott nevetek valamelyiken, olyan érzésed támad majd, mintha minden csillag nevetne. Te leszel az egyetlen, akinek a csillagai nevetni is tudnak!"

"Minden felnőtt gyerekként kezdi az életét. (De közülük csak kevesen emlékeznek erre.)"